Reich Ernő 1926-ban szabadalmaztatta a világhírt hozó Reich-fogót, mellyel az áramkör megbontása nélkül lehetett váltakozó áramot, váltakozó feszültséget, teljesítménytényezőt, és így közvetve teljesítményt is mérni. Ebben az időben a néhai Engel Károly Alkatrészgyár (EKA) főmérnökeként dolgozott. Szabadalmát akkor a Siemens és a General Electric is megvette és a készüléket gyártották is. Több szabadalom és újítás kötődik nevéhez, de mára csak a REICH-féle fogóról ismert a neve.

A bemutatásra kerülő Reich fogót 1950-es években az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában (Kispesti EKM) gyártották, ahol rövid ideig Reich Ernő is dolgozott. Az itt gyártott Reich-fogó már nem csak a váltóáramú mérésekhez, hanem az egyenáramú méréseknél is alkalmazható volt, feszültség, áram és teljesítménytényező mérésére.

A készülék lényegében egy nyitott vasmagú áramváltó, a vasmagra tekert szekunder tekerccsel, egybeépítve egy egyenirányítóval és egy lengőtekercses műszerrel. A nyitott vasmag miatt egy állítható ütközővel lehet biztosítani, hogy a mérendő vezeték a vasmaghoz képest mindig azonos helyzetet foglaljon el. A képen látható excentrikus tárcsát a szigetelt, vagy csupasz vezeték átmérőjének megfelelő helyzetbe állítva biztosítja a primer (mérendő) vezeték vasmaghoz képest azonos helyzetét. A műszer a nyitott vasmagú áramváltónak azon tulajdonságát, hogy a kijelző műszer kitérése a vezeték helyzetétől függ a méréshatár megnövelésére is felhasználja.

A Reich-fogó továbbfejlesztett változatai a mai napig praktikus mérőműszerek. A digitális lakatfogók és multiméterek lehetővé teszik az érintkezés nélküli méréseket anélkül, hogy egy működő áramkört meg kellene szakítani. A kompakt kialakítású fogópár árammérő leegyszerűsíti a mérést a nehezen hozzáférhető helyeken, mint például a keskeny szekrényekben. Másik előnye, hogy akár egy kézzel is kényelmesen elvégezhetők a mérések.

Reich-fogó hátoldala

Reich-fogó beállító tárcsája