Tíz évvel ezelőtt, 1998. június 7-én az Antenna Hungária nagytermében, egy meleg nyári napon összejött hatvanöt gyűjtő, hogy megalakítsa a Rádiógyűjtők Magyarországi Klubját. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen formában fogunk működni, de szerencsére ez az időszak volt a társadalmi szervezetek, egyesületek tömeges megalakulásának ideje. A szervezésben oroszlánrészt vállat Kóger László, akit ezen az összejövetelen mindjárt elnöknek választottunk, és aki hozta magával folyóiratunk, a Nosztalgia Rádió Hírújság bemutatkozó példányát. Az első évfolyamban a cikkeket főleg Kóger Laci írta, és a régi anyagokból válogatta, a szerkesztés Biliczky István, a nyomtatás Szécsényi Lajos és alkalmazottainak munkája volt.
Eközben lázasan folyt a szervező tevékenység. Beláttuk, hogy hivatalosan bejegyzett, jóváhagyott alapszabállyal rendelkező társadalmi szervezetté, egyesületté alakulás nélkül nem tudunk működni, ehhez bírósági bejegyzés, adószám, és bejelentett székhely volt szükséges. Létszámunk is jelentősen bővült, 1999. elejére már 170 taggal számoltunk. Egyesületünk bejegyzése 2001-től vált hivatalossá.
Időközben kiváló kapcsolatot sikerült kialakítanunk a Puskás Tivadar Távközlésű Technikummal dr. Horváth László igazgatónak köszönhetően, aki lehetővé tette, hogy közgyűléseinket és negyedévenként tartott börzéinket az iskola területén tartsuk. A 2000. évi címlistánk szerint taglétszámunk már 200 fölé növekedett. Felmérésünk szerint tagjaink birtokában lévő vevőkészülékek száma meghaladta a 15 ezret. Nosztalgia Hírújságunk tartalma is egyre bővült, színesedett, mindig újabb szerzők kapcsolódtak be a munkába, annak ellenére, hogy a munkájukért nem tudtunk ellenértéket adni. A magyar rádiózás történetének minden fontos időszakát folyamatosan érintettük, minden korszak készülékeit ismertettük, fontos kapcsolási rajzokat közöltünk, és nem hanyagoltuk el az alkatrészek, elektroncsövek, a katonai rádiók, lemezjátszók, magnetofonok, telefonok, tranzisztoros rádiók stb. témakörét sem.
2001-ben már kiállításokat is rendeztek tagjaink: Csenár Imre Győrben, 2002-ben Herczeg István Veszprémben. Varga László szervezésének köszönhetően 2002. március 21-én megnyílt a jászberényi Jász Múzeumban egy kiállítás. A kiállítás anyagából „Beszélő Dobozok” címmel szép színes album készült Szécsényi Lajos jóvoltából. Nagy Vilmos tagtársunk saját gyűjteményéből állandó kiállítású Orsós Magnó Múzeumot nyitott Terényben (Nógrád megye), amelyen több száz külföldi készülék mellett egyedülállóan mutatja be a Magyarországon gyártott összes orsós magnetofont működőképes állapotban. Ebben az évben javult kiadványunk kivitele, minden második példányunknak bővült a terjedelme két színes betétlappal, amelyen az aktuális lappéldányokban megjelent cikkekhez tartozó képeket mutattuk meg jó minőségben.
Nemzetközi hírnevünk bővülését mutatja, hogy 2003-tól már négy laptársunkat mutattuk be hónapról-hónapra. Az addigi német Funkgeschichte és olasz La Scala Parlante mellé csatlakozott az osztrák Museums Bote és az olasz Antique Radio Magazine. Az információcsere folyamatossá vált az internet segítségével. Társlapjainkban gyakran jelentek meg magyar készülékek leírásai. Az nemzetközi kapcsolatok tettek lehetővé egy pozsonyi és bécsi kirándulást 2003-ban. 
2004-től már nem négyhavonta került lapunkba betétlap, hanem minden példány színes borítót kapott, a címlapon a tartalomjegyzék fölött és a borító belső oldalán azóta is a fontosabb cikkekhez tatozó képek láthatók. Ebben az évben volt lehetőségünk először támogatóink adójából az 1%-ot kérni, az évente kapott összeg azóta is költségvetésünk jelentős forrása.
A következő évben megemlékeztünk több évfordulóról is. A Vadásztöltény Gyárban 1955-ben indult meg a rádiógyártás a gyűjtők körében is népszerű R545 típusú készülékkel. Jelentősebb esemény volt a magyar hivatalos műsorszórás (Broadcasting) megindulásának nyolcvanéves évfordulója. Ebből az alkalomból, Tóth Ferenc jóvoltából állandó kiállítás nyílt Szentendrén és Győrben egy időszaki kiállítás, amelynek az anyagát a környékbeli gyűjtők hozták össze. Nagy örömünkre a Bródy Sándor utcai épületek egyikében létrehozták a Magyar Rádió Rt. múzeumát. A rádiónak nagyon gazdag gyűjteménye van, ennek csak töredékét sikerült bemutatni a múzeum területén.
2006. májusában kirándulást tettünk Nyíregyházára, ahol Zentai Mihály fogadta a csoportot és mutatta be a Nyíregyháza-Borbánya középhullámú adó berendezéseit és a rádió kiállítást.
Az utóbbi két évben az egyesületi tagok száma 320 és 350 között stabilizálódott, költségvetésünk kb. másfélmillió forint. Főbb bevételeink a tagdíjakból, a támogatóink adójának 1%-ából és a Nemzeti Civil Alapprogram keretében pályázaton elnyert pénzösszegekből tevődnek össze. Kiadásaink zömét nyomda-, bank- és postaköltség adja, és bevételünknek egy részét lapszerkesztésre fordítjuk.
Az évente kétszer megtartott közgyűléseinken átlagosan száz tagunk jelenik meg, azok jó része budapesti lakos. Sok idős tagunk van, akik nehezen mozdulnak otthonról, ezért ezekkel a kapcsolattartás legfontosabb eszköze a Nosztalgia Rádió Hírújság. Eddig kb. 200 csöves, 20 detektoros és 10 tranzisztoros készüléket mutattunk be, rendszerint kapcsolási rajzzal és a restauráláshoz szükséges információkkal. Mivel a bemutatott készülékek felölelik a hazai készülékgyártás teljes időszakát, ez nagy segítséget jelenthet vidéki tagjaink munkájához.
Rendezvényeink időpontjai jelenleg a folyóiratunkon kívül a www.muszeroldal.hu honlapon jelennek meg. Több gyűjtőnk működtet saját honlapot, amelyen bemutatja saját gyűjteményét.
Nosztalgia Rádió Hírújságunk terjedelme és külalakja mostanra állandósult. Nyugodtan jelenthetjük ki, hogy eredményes évtizedet hagytunk magunk mögött. Sok időközben elhunyt tagtársunkat meggyászoltuk, róluk rendszeresen megemlékeztünk lapunkban. Mivel sok fiatal tevékenykedik Egyesületünkben, remélhetőleg ezzel a lendülettel folytatjuk értékmegőrző munkánkat, és mindig lesz, akinek átadjuk az utókor számára megőrzött kincseinket és tapasztalatunkat.

Dr. Simoncsics László, titkár