VIRTUÁLIS RÁDIÓMÚZEUM

Kollár Ernő virtuális rádiómúzeuma

Restaurálás | Rádiógyűjtők | Hasznos linkek | Hasznos információk | Hírek

RÁDIÓCSÖVEK

Rádiócsőgyártás Magyarországon

Tungsram 1917-1980

Magyarországnak meghatározó szerepe volt évtizedekig a világ izzólámpa és rádiócsőgyártás, illetve fejlesztés területén. A mai napig nem volt olyan nagyvállalatunk, amelyik a termelésének ilyen magas százalékát termelte volna exportra, illetve annyi vezérképviselete lett volna a világban, mint a Tungsram Rt-nek. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság ismertebb nevén a Tungsram az első izzólámpái mellett, 1917-ben kezdte el az elektroncsövek fejlesztési és gyártási kísérleteit a Telefongyári KLERA elnevezésű katonai rádió céljára.

A rádióhullámokon történő hírszórás 1920-ban kezdett elterjedni a világon. Ez a technikai fejlődés új iparágak kialakulását hozta magával. Ekkor, 1920-ban határozta el az Egyesült Izzó, hogy az elektroncsövek fejlesztésére és gyártására új részleget létesít. Ez volt a Tungsram Kutató Laboratórium, amelyet 1921-ben hoznak létre. Az elektroncsövek sorozatgyártásának megkezdés előtt különféle konstrukciójú kísérleti típusok készültek egyedi gyártással, illetve kis sorozatokban.

Az első sorozat gyártásból származó, még ugyancsak volfrámkatódos csőtípusok - H2 és H3 néven – 1923-ban kerültek forgalomba, majd 1925-ben született meg a tóriumos katódú MR2 és MR3 típus. A volfrámhuzal-katódú H2 és H3 egyenáramú fűtésű csövek még 2W fűtőteljesítményt igényeltek és 2200°C-on izzott a katódjuk.

Magyarországon ebben az időben már létezett a Magyar Wolframlámpagyár Rt, amely korszerű wolframlámpákat állított elő, a Tungsrammal konkurálva, a Tungsram telephelyén. Az üzem 1917-től a Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt. néven működött. Majd gyártási ágainak folyamatos bővítése során 1924-ben az Orion Villamossági Rt. nevet vette fel. A rádiócsövei ekkor még csak az ECHO nevet viselték. Az Orion márkanévjegy 1925-ben indult sikeres útjára, innen kezdődően Orion-Echo néven jelennek meg a saját gyártmányú rádiócsövei. A legelső Orion rádiókban ezeket a csöveket alkalmazták. Kremeneczky 1931-ben pénzügyi nehézségei miatt budapesti vállalatának részvénytöbbségét átadja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-nek, míg a bécsi üzemét az osztrák SATOR veszi meg. Kremeneczky a Tungsram igazgatótanácsának tagja marad haláláig.

Ebben az időben dolgozott a Tungsram rádiócsőgyártásban Patai Imre vegyészmérnök is, aki számos gyártás-technológiát dolgozott ki. Személyi ellentétek miatt kilépett és megalapította saját rádiócső-gyárát, a VATEA-gyárat. Patai, mint az Izzó konkurense, 1926 után 50-nél több rádiócső típust fejlesztett ki és hozott forgalomba (korabeli Vatea katalógusok alapján). A korabeli hazai és külföldi szaklapokban előfordult, hogy egy időben reklámozták a Tungsram, az Orion-Echo és a Vatea rádiócsöveket.
Tury Pál kifejlesztette a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező wolframhuzalt, amiért Kossuth Díjat kap. Ennek a munkának eredményeképpen 1928 tavaszán megjelent a világhírű „Tungsram báriumcső” sorozat: P414, L414, PP415, PP430, P4100, G407, G409 stb.


P414 (1928)

A G409 triódára különösen büszke volt a cég, hiszen 2,4mA/V-os meredeksége és 4V/80 mA-es fűtése ebben az időben rekordnak számított.
Az 1928-ban gyártott 250.000 db-ból már 180.000 db került exportra és jutott el Európa számos országába.


AS 4104 (1932)

1932-ben hozta ki a Tungsram az első változó meredekségű, szabályozható csövet, az AS4104-et, majd 1934-ben az MO465 októda típusú többrácsos csövet, multiplikatív keverőcsövet. Az 1930-1931 évektől a csövek gyártására a csőfejek bekötésére egységes szabványokat dolgoztak ki és a rádiócsőgyártással foglalkozó vállalatok ezt már alkalmazzák.

1920-1933
1934-ig a rádiócsövek úgynevezett Európa (csapos) fejjel készültek. A fejek 3, 4, 5, csapot, a csőfején és (vagy) a fej oldalán egy-egy csatlakozási pontot is tartalmaztak.


Európa fejű (csapos) csövek (1925-1930)


ME4 (1937)

1934-1938


Körmös fejű csövek (1934-1938)

Rádiócsövek ebben az időben körmös fejjel készültek. Ezekkel a modern csövekkel a készülékek minőségileg nagyon sokat javultak. Megjelennek a sokrácsos, a kombinált, a nagymeredekségű csövek, 1936-ban a készülékek hangolásának megkönnyítésére forgalomba hozták a varázsszemeket. Az első hazai kereskedelmi neve "Tungsram Tunoscop" volt és ME4, ME6 jelzéssel jelentek meg. A megjelenést követő évben ezeket a típusokat tovább fejlesztették és új jelölésekkel kezdték gyártani, mint például az EM1, EM4, EM6, EM11 és EM34-et, amelyek még az 1950-es években is világhírűek voltak. Tungsram-varázsszem kitűnő minőségével kiemelkedett az európai konkurens csövek közül.

1939-1945


Színüveg, 21-es sorozatú csövek (1939-1945)

Rádiócső-fejlesztés egyik fontos állomása volt 1939-ben az úgynevezett színüveg csövek kidolgozása (21-es sorozatú csövek). Ezek kis mérete és újszerű, teljes üveg felépítése lehetővé tette a készülékek előnyösebb kapcsolástechnikai és konstrukciós továbbfejlesztést és sok évre meghatározta a követendő utat. A színüveg sorozat átvette a lapításos E- és U- sorozatok elektromos adatait, ezzel együtt azt az előnyt, hogy mindössze négy (ECH21, EBL21, AZ21 és EF22) csővel az összes korabeli kapcsolástechnikai követelményt ki lehetett elégíteni.

1946-1948


Miniatűr telepes csövek (1946-1948)

1946-ban Winter Ernő kidolgozta az 1R5T, 1S4T és 1S5T típusú (1,4V/25mA) miniatűr telepes csöveket. Ezekkel a csövekkel világra szóló sikereket értek el: 1951 és 1959 között - a rekordeladás éveiben - típusonként napi 5-6 ezret is gyártottak.

A 7-kivezetésű miniatűr sorozatban 1946-tól kifejlesztésre kerültek a hálózati készülékekhez alkalmazható 6,3V fűtésű amerikai csövek is, mint például a 6BE6, 6BA6, 6AT6, 6X4 és a valamint ezek 12V fűtésű változata is. 12BE6, 12BA6 stb.

1949


Miniatűr és szubminiatűr csövek hálózati készülékekhez

1948-ban megalakul a ME-osztály a szub-miniatűr csövek, katódsugárcsövek valamint katonai célra magnetron fejlesztésére. 1950-ben kidolgozták az európai 8-kivezetéses 6AQ5 miniatűr végpentódát. Az Egyesült Izzó második világháború utáni rádiócső fejlesztésének egyik jellemző típusa, a rádiókészülékek végerősítő-fokozataiban volt használatos.

1950


Peremcsapos / Rimlock csövek (1950-1953)

1950-ben kidolgozták a 8 kivezetéses, peremcsapos, Rimlock, sorozatot is. Ez a típuscsalád volt az előfutára a korszerűbb novál sorozatnak. Ismertebb csövek az ECH42, EAF42, EL41 és az EZ41. A csősorozat nem volt hosszú életű, elektromos paraméterei jók voltak, de a csövek a csőfejbe megvezető un. peremcsapja sérülékeny volt, a csöveket körülményes volt behelyezni, illetve rossz pozícióba is sokszor behelyezhető volt.

1952


Noval csövek (1952-1959)

1952-től kezdődően kifejlesztették az összes fontosabb 9-kivezetésű novál európai csövet is. A novál sorozat fejlesztésére és csőpéldányaira már rányomta bélyegét az ultrarövidhullámú rádiózás és a televíziós alkalmazás is. Ettől az évtől kezdődött el a TV képcsövek fejlesztése is. Az első sorozatgyártott novál típus az ECH81 volt 1953-ban.
Ekkor kezdődött a félvezető fejlesztés is.

1956


Noval és a magnoval TV vevőcsövek (1956-1973)

1956-ban a magyarországi TV-adás és készülékgyártás elindításakor már minden akkor ismert csőtípus (PL81, PY83, DY80, PCC84, PL83, PL82, ECL80, PY82) készen volt. Ezzel épült meg a híres ORION AT501, amelynek a képcsöve a 43SPC4 típusú, első Tungsram képcső volt.

1972-1973
A színes televízió európai bevezetése új magnovál csőtípusok kifejlesztését igényelte. Ezek voltak a PL509, PY506, amelyek fejlesztését 1972 végéig befejezik és a csövek sorozatgyártását a következő években megkezdik. Közben felépült a gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár, majd megindult a germánium- és szilíciumalapú félvezetők gyártása. 1964-ben az újonnan felépített nagykanizsai gyáregységben is megkezdődött a termelés, a félvezetők gyártása.


Szubminiatűr, beforrasztható csövek (1954-1959?)

1954-1963?

A Nuvisztort 1959-ben fejlesztette ki az RCA és 1960-ban már gyártották. Gyűszű alakú, általában trióda elektroncső, amelyet egy árnyékoló sapka takar és a kivezetései egy kerámia lapkából (pogácsából) állnak ki. A kis mérete és az ebből eredő jó tulajdonságai, a megbízhatóság, a hosszú élettartam, szélsőséges körülmények közötti is kedvező paraméterei miatt, elsősorban a hadiipar használta.

A Tungsram is elkezdhette a fejlesztést és gyártott is néhány különleges kis méretű subminiatűr csövet, speciális célokra. A kis méret és a beforraszthatóság játszhatott fontos szerepet, mert ezek összességében a nuvisztorhoz hasonló előnyökkel járhattak. Elsősorban szovjet megrendelésre fejleszthették ki, illetve gyárthatták. A kezdeti tranzisztorok sok tekintetben nem feleltek meg bizonyos felhasználási terülteken és ezekkel a kis méretű csövekkel helyettesíthették. Jelenleg is lehetnek olyan területek, ahol ezek a kis méretű csövek megbízhatósága sokkal jobb, különösen szélsőséges körülmények között. A képen egy tranzisztor mellett látható néhány sub-subminiatűr elektroncső, átmérőjük 7-12 mm. Ezekről a Tungsram termékekről kevés információ áll rendelkezésre. Katalógusokban ezek sub-subminiatűr elektroncsövek és diódák nem szerepelnek. A Tungsram márkanévvel, cyrill betűs felirattal gyárthattak több típust is, de a beazonosításuk megbízhatóan, eddig nem járt eredménnyel. Hasonló kialakítású csöveket több országban is gyártottak, a különböző szolgálatok részére. Többek között ilyen a CV469, angol, vagy a Z71U, Valvo szubminiatűr cső.

A nyugati piacokon is rendkívül sikeres cég 1977-ben az USA-ban vegyes vállalatot alapított Action-Tungsram néven, majd a nyolcvanas évektől kiépíti külföldi értékesítési hálózatát. Nevét 1984-ben Tungsram Rt-re változtatja. A Tungsramot 1988-ban tényleges részvénytársasággá alakítják, a fő tulajdonos a Magyar Hitelbank (MHB) lesz. A társaság 1989-ben az osztrák Girozentrale vezette nyugati bankkonzorcium kezébe kerül, amely még abban az évben a többséget eladja a General Electricnek, majd az amerikai cég 1994-től már kizárólagos tulajdonosává válik a cégnek.

A Tungsram szerepét a rádiócsövek kezdeti gyártása és fejlesztése területén nem csökkentve, meg kell említeni, hogy Magyarországon és Európában is fontos szerepet töltött be a Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt., valamint a Patai féle VATEA rádiócsőgyár is.

Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt. 1925-1931

1925-ben Kremenczky János ECHO audion lámpákat gyárt A 10, A 11, A 14, A 15 megjelölésekkel. Erről tanúskodik az 1925-ben megjelent, Budapesten elkészített magyar nyelvű ismertető. Később, 1926-ban már Magyar Wolframlámpagyár Kremeneczky János Rt. ORION-ECHO néven jelenik meg egy gyártmány katalógus, amely több rádiócső adatait is tartalmazza. Ebben a katalógusban már Orion-Echo E-10, E-11, E-14, E15 audion lámpák megjelöléssel, a korábbi ECHO típusokkal megegyező technikai adatokkal ismerteti. Ezek az E sorozatú csövek viszont egyetlen technikai jellemzője sem egyezik meg a P205, P207, P209, P211-es csövekkel, ahogy ez néhány leírásban szerepel. Ugyanakkor ezek a P sorozatú csövek sok technikai adatában a Tungsram által gyártott MR .. jelölésű csövek jellemzőivel mutat egyezőséget, a fűtőfeszültség kivételével.

VATEA 1923-1939


UX 406

Patay Imre 1923-ban alapította meg a VATEA vákuum-és rádiótechnikai gyárát. Kezdetben wolframszálas vevőcsöveket készítenek, majd elvállalják a csepeli adó kiégett adócsöveinek felújítását. Tőkéhez jutás végett átalakítja gyárát Vatea Rádiótechnikai-és Villamossági Rt-ra. 1928-ban a Philips többségi tulajdont szerez a Vateában. Az adócsövek gyártását (EX410, EX1050) Magyarországon a Vatea kezdi el, sikereket érnek el a többrácsos csövek és az ikercsövek (TN4060) kifejlesztése és gyártása területén. A háromrácsos csövek gyártását elsőként kezdi el. 1932-ben a rádiógyártásba is belekezdenek és így elkészül az egyetlen legyártott típus a "Touring". 1939-ben a Philips Rt-vel fuzionál és így megalakul a Magyar Philips Művek Rt. A Vatea névhasználata megszűnik. A Philips sikeresen folytatja a munkát, az adócsövek mellett az adókészülékek gyártására és forgalmazására is engedélyt kap. A Standard gyárral együttműködve, a Standard a nagyadókat, míg a Philips a kis-és közepes teljesítményű adókat gyártja. A Magyar Philips Művek Rt-t 1949-ben államosítják. A gyár 1951-ben Magyar Adócsőgyár néven folytatta működését. 1966-ban a Tungsram egyik gyártelepe lesz és a rendszerváltás után a Tungsrammal együtt privatizációra kerül.

A Tungsram ipari-és egyéb gyártású csöveiről néhány kép