Az 1930-as évek elején tervezték és gyártották le első R/7 katonai rádiókat. 1937-38 körül a háborúra való felkészülés okán az R/7-et módosították, modernizálták. Az adókészülék több fokozatúvá vált és a teljesítménye akkumulátorról vagy a forgóátalakító (unformer) használatával érte el a 20 Wattot. Az új R7a rádió (rádióállomás) lábhajtású áramforrásról is üzemelt 10 Wattos teljesítménnyel. A dinamónak két tekercse volt, egy 13 Voltos a csövek fűtésére és egy 500 Voltos az anódfeszültség részére. A lábhajtású dinamó a Telefongyárban készült. A 40-es évek végén kisebb-nagyobb átalakításokkal hasonló felépítésű adókészüléket is megjelentek. Ilyenek voltak az R/7b adókészülékek, modernebb adócsövekkel, más frekvencia tartománnyal, vagy az R7L, amelyet a repülés területén használtak és 3750-8600kHz frekvenciatartomány között működött.

Főbb jellemzői: 120-263 folyószám, azaz 840-2270 kHz-es tartományban üzemelt. Távíró üzemmódban 60 km, távbeszélő üzemmódban 30 km körüli volt a hatótávolsága sík terepen, állóhelyben. Kimenő teljesítménye: 20 Watt, illetve 10 Watt.

A két világháború közötti magyar katonai híradás a 150 kHz és a 21.000 kHz között frekvencia tartományt használta. A készülékek skálája folyószámokat mutatott. A folyószámokból egy táblázat segítségével lehetett a pontos frekvenciát átszámolni. 1941-ig csak folyószámok voltak, 1941 után már a hullámhosszakat kHz-ben adták meg. Ez kezdetben sok félreértésre adott okot, mert még évekig használták a folyószámos készülékeket. 1960-as évek közepén az MHS, később az MHSZ a honvédségtől már régebben kivonásra került készülékeket átvette és a rádióklubjai kapták meg. Ezek a készülékek már amatőr célú felhasználásra sem voltak alkalmasak, így szétszerelésük után alkatrészként hasznosultak.

Az értékes szakmai segítségéért köszönet Balás Dénes (HA8BDE) gyűjtőtársamnak!